György Főherceg, mint Rendi Protektor, Főtisztelendő Lovagi Pap Őexcellenciája Asztrik Főapát, Tiszteletreméltó Szenátorok, Lovagi Tisztségviselők és Magyarországi Konzulátusi Rendtársak!
Az élet sosem áll meg, leginkább az egy sinusgörbével írható le. Gondoljunk csak az emberi életben mindig ismétlődő periódusokra: pulzus, be- és kilégzés, ébrenlét és alvás, izgalom és nyugalom, táplálékfelvétel és -leadás. De magunk körül is láthatjuk ezt a nappal és éjszaka vagy világosság és sötétség, a nyár és a tél vagy meleg és hideg váltakozásában, akárcsak a természetben a létezés és elmúlás ciklusaiban.
Az emberi, társadalmi életben is ugyanígy van ez, ahol szociális kapcsolatokat ápolunk, használva a szociális intelligenciánkat közösségi célok elérése érdekében. Még amikor a célok nem is olyan ideáliak, akkor is gondolnunk kell az emberi gyengeségekre, például a fáradtságra, vagy az egyenes útról való letérésre és ezzel a tévedésbe esésre is, tekintettel arra, hogy itt is van fény és árnyék. Kedveseim!
Ezt a fejlődést, a vizsgákat most a Magyarországi Konzulátusnak, amely oly közel áll hozzánk, is meg kellett élnie, ki kellett állnia az utóbbi időben, ebből a kritikus szakaszból megerősödve, ragyogó győztesként került ki.
Ehhez egy kiváltságos és megszívlelendő segítség:
“Bárki eleshet: ez nem szégyen – hanem az a fekve maradás. Ezért a felállás lovagi kötelesség!” Vigasztalóak a Hit szavai: “Mindenki elesik, mégis van egy, aki ha elesel, irgalmasan nyújtja feléd a kezeit.”
Ezt szeretném, mint Magiszter Generalis szívből megköszönni a Lovagi Szenátus minden érdemekben gazdag tisztségviselőjének, mindenekelőtt a Magisztrátusi és a Magyarországi Konzulátusi Nagyköveteknek, és a jövőhöz minden jót és sok sikert kívánni, nemcsak a lovagrendi rendtársaknak, hanem az egész Lovagrendünknek. Erre van szükségünk, a teljes körű kommunikációhoz kulturális diplomáciai szinten Európában.
A legrégebbi Habsburg-házi rend továbbvitelének értelmében, amelynek III. rendi periódusa az Ordo Equestris Vini Europae, a Magyarországi Konzulátus támasza az itt székelő György Főherceg, mint rendi protektor, Anton herceg állandó vicekonzul, a pannonhalmi főapát és az apátság vallási erő- és gyógyforrása.
A Magyarországi Konzulátus elnöklő prokonzuljainak és minden hű és tevékeny, valamint jövőbeli magyar rendtársnak és rendtársnőnek a mai tisztségekbe való beiktatásával a Magyarországi Konzulátus az eljövendő kihívásokra tökéletesen felkészültté válik.
Így megerősödve szeretnénk megvalósítani a négy páneurópai elvet:
Szabadság – Barátság – Béke – Öröm
A nemes bor maga, a legrégibb és legörömtelibb kísérője az emberi nemnek, inspiráljon és motiváljon ebben minket.
IN HONOREM DEI et IN HONOREM VINI
PAX et LAETITIA SEMPER NOBISCUM
A Magiszter Generalis:
Gróf Alfred Rákóczi de Tombor Tintera
