Bizonyára mindenki hallott már a szomolyai cseresznyéről. Rövid szárú, nagy szemű, ropogós, majdnem fekete színű, ízes, nagyon zamatos nyersfogyasztásra, de lekvárnak és pálinkának is kiváló. Volt idő, amikor ebben a faluban legalább 15 ezer cseresznyefa virágzott, egyenként 50-100 kg termést adva. Napjainkban nem a cseresznye, hanem egy szakrális borász teszi híressé Szomolyát.
Sok időpont egyeztetés után 2016 január 29.-én végre eljutottunk Kaló Imre pincéjébe. A pincelátogatás különlegességét fokozta, hogy a természet is próbára tett minket. Mezőkövesd és Szomolya között a 10 kilométeres út megtétele egy örökké valóságnak tűnt a sűrű köd miatt. A próbát kiálltuk, szerencsésen megérkeztünk a szállásra. A feszültséget kiválóan oldotta az üdvözlő házi szilvapálinka. Egy komoly borkóstolóra illik felkészülni. Ezt tudták a háziak is. Pillanatok alatt az asztalra kerültek a finomságok: házikolbász, szalonna, tarja, tojásrántotta, friss kenyér. Ezután: “Irány a pince!”. A pincébe belépve szólt a mindenkinek kijáró köszöntés: Isten hozott benneteket!
Éreztük, hogy ebben a picében valami különleges ősi természetesség van jelen. Egy kb.150-200 éves riolittufába vájt pincében voltunk a Kaptárkövek szomszédságában, amik ma is őseink kultikus jelképei – az áldozás, a mindenkori elmúlás az emlékezés szimbólumai. A 10 ℃ körüli hőmérsékletben a kóstolót a 2014-es Rizlingszilvánival kezdtük, ez az egyik alap bor a pincében. Rajnai rizling és zöldszilváni keresztezésével készült. Érdekes zöld almára emlékeztető illatú bor, testes, vastag, hosszú utóízzel. Rizlingszilváni és Irsai Olivér házasítás is található a hordókban.
Kaló Imrénél a pincében nem préselnek, csak színelnek (színelés=Az ülepítéssel megtisztított must vagy bor lefejtése az üledékről). A kádakba 30 cm átmérőjű saválló lemezből készült perforált szűrőhengereket raknak, melynek a közepébe befolyik a lé, amit egy szivattyúval kiszívnak. Beleengedik a fennálló kádba és ott megülepítik a mustot vagy megerjesztik a bort, és utána kerül a durva seprő nélkül a hordókba. Az abszolút természetesség történik a pincében, csak tiszta ként használnak semmi más kémiai anyagot.
A természetes élesztőgomba a cukrot elbontja alkohollá, széndioxiddá, utána jön az alma-savbontó baktérium, majd azok az élőlények, amik a savak finomságát, a tanninoknak a selymességét hozzák létre. Mesterséges adalék nélkül ezek a folyamatok évekbe telnek.
A bor érlelése nagyméretű hordókban történik. Ezután töltik a hordókból az üvegbe és a palackba a bort. Ahhoz, hogy jó bor szülessen alapos munkára, türelemre van szükség. 24 féle szőlő és annak évjáratai és házasításai vannak, a pincében, több mint 160 féle tétel. Az ültetvényeken 1kg/tőke terheléssel vagy még kevesebbel dolgoznak. Sőt 2007-ben a Szürkebarátnál 20-30 dkg/tőke terhelés volt a jellemző. Az átlag 22 és a 24 magyar mustfok.
A következő kóstolás: 2014-es és a 2007-es Zöldveltelíni héjon erjesztve! A héjon erjesztés gyakorlata a Kaló pincére jellemző. Ez a legősibb borkészítési módszer, amivel az elődök is végezték a bor készítését mivel még nem volt présük. A leszüretelt szőlőt összetapossák, megerjesztik héjon a mustot és leengedik a levét. A kóstolt bor illatában szegfűszegre, fahéjra, aszalt gyümölcsre emlékeztető ízvilágot mutat. Szüretkor aszúsodott szemek is kerültek a hordóba, ami illatában is érezhető. A telt, utóízében hosszú, gazdag ízű borok, több éves hordós érlelést követően, nagyon hosszú élettel rendelkeznek. Kóstolás közben megtapasztaltuk, hogy ez a fajta természetes borkészítés eredménye teljesen más, mint amit korábban máshol éreztünk. Kaló Imre pincéjében minden másképp van!
Ez egy kimondottan kézműves pince, ahol a borászunk elmondása szerint a természettől tanulja a szakmát. Meg is lepődünk, amikor azt halljuk, hogy egy Rosé tartályérlelése 6 évig is eltart. Ahhoz vagyunk szokva, hogy a rozé a következő évben már elfogy, sőt egy év után már alig élvezhető. Itt a pincében egy Cabernet Sauvignonból készülő rosé is nagy értékű és hosszú életű ital lett. Hogy lehetséges ez? Bogyózás után 2-4 órán belül lefejtik a mustot, ülepítik, vagyis elválasztják a durva seprőtől. Utána beteszik a tartályba, ahol szép lassan kierjed. De előtte félig már megerjesztik kádon is, hogy ne keletkezzen hirtelen hő, tehát ne tudjon magas hőmérsékletre fölmenni a 2000 literes tartályban az erjedés alatt. Itt a rosék is évről évre jobbak lesznek.
A pincében a hordók csak számokkal vannak jelölve, amiről a borász mindent tud: a fajtát, az évjáratot, a szüret időpontját, a cukorfokot, érettségi állapotot.
Kóstolunk tovább: Olaszrizlinget, amely a túlérettség állapotában jelzi már a kicsit birsalmára emlékeztető ízvilágot, de érezni a rét virágainak illatát is. Utóízében keserűmandulás jelleget mutat, megjelenik a krémesség, olajosság, ami a túlérettségből és a kis terhelésből eredő magas glicerintartalomból származik. 2015-ben szépen aszusodott.
A fajták közül legérdekesebb a TURÁN. Nemesítője a 90 éves Csizmazia Darab József, aki az Egri Szőlészeti és Borászati Kutató vezetőjeként hozta létre a Kadarkából és a francia Teinturiéből a fajtát, amely a Medoc Noir és a Csabagyöngye keresztezésével (=Gárdonyi Géza) adja a festő húsú bőtermő Turánt, amely tulajdonságaival hordozza az egri vörösborok jellemzőjét. Az új szőlőnek először az Agria – Eger régi latin nevét adták, de mivel a Bútorgyár neve is Agria volt így a szőlőfajta nem kaphatta már ezt az elnevezést, ezért Turán névre keresztelték 35 év munkájának eredményeként. A nemesítője ezt a szót a Kelet-Ázsiában található Kaszpi tenger melletti Turáni – alföld nevéből vette, ahol ősmagyarjaink vándoroltak.
Kaló Imre a legbüszkébb arra, hogy a turán szőlőfajtákból neki sikerült ebben az országban először vörös aszút készíteni. 1998-ban telepített először Turánt. Az áttörés 2002-ben történt, szeptember 19-én szüretelte, 80 dekagramm lett tőkénként a töppedtség miatt. Született 400 kiló aszútészta 31 magyar mustfokkal. Most már 50 dkg tőkénként a terhelés, de a botritisz miatt lemegy a terhelés 20 dekára tőkénként. Az aszú megnevezés Tokaj kiváltsága. Kaló Imre pincéjében főbor a neve!
Kóstolás közben felesége elkészítette a vacsoránkat: többféle vadból készült gulyás, nagyszemű babbal és zöld-fűszerekkel. Régen ettünk ilyen finom ízletes ételt. A kóstoló helyiségben cserépkályha ontotta a meleget, amit a borász, erdész gazda vizslái is horkolva élveztek.
A vacsora mellé kóstoltunk még: Turán 2015, Turán 2009, Turán 2014, Chiraz 2015, Chiraz 2013, Borostyán bor 2015, Chiraz 2013, Pölöskei muskotály 2015, Chiraz 2011, Turán aszu 2011.
Nagyon nagy élmény volt!
Beszámolómat Kaló Imre gondolataival szeretném zárni: „Az én tevékenységem egyetlen célt szolgál, hogy a magyar szőlő-és borkultúra ezen a tájon is újjáéledjen. Boraimat ennek oltárán áldozom fel.”
Búcsúzáskor mindenki ajándékba kapott egy nagyon érdekes könyvet: “Prófécia Szomolyáról”.
Szeretettel ajánlom minden bor és emberszerető lovagtársamnak.
Halas Csaba borlovag
