A karácsonyi ünnepeket közvetlenül követő december 27 különösen fontos dátum a borászok, bortermelők naptárába. Ez Szent János napja, egyben a borszentelés ünnepe is. De vajon honnan ered-e hagyomány, és miként kelt újra életre Sopronban a 21.században?
A borszentelést, boráldás hagyományára, Szent Jánoshoz való kötődésére egy érdekes középkori legenda világít rá. E legenda szerint Szent Jánost egy pogány főpap kegyetlen próba elé állította. A főpap csak akkor volt hajlandó Krisztusban hinni, ha János, kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, s túléli a próbát. Szent János rövid imádság után fenékig ürítette a kelyhet, és nem csak, hogy életben maradt, de két, korábban a mérgezett borból fogyasztó pogányt is feltámasztott. Innen fakad hát a hagyomány, mely szerint a buzgó imádsággal magunkhoz szólított, megszentelt bor megóv a testi-lelki bajoktól, a fenyegető veszedelmektől. A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazták: elsősorban légúti panaszok, torok és fülfájás esetén. Másrészt a szőlősgazdák a megszentelt borból minden hordóba öntenek egy keveset, a jó termés reményében.
A hagyomány a 13. századi Németországból terjedt el Európa szerte, így hazánkban is, hogy a történelem viharai okozta szünet után a 20.század végén újra felvirágozzon.
Sopronban 2010 óta minden évben megrendezésre kerül a szertartás, melynek újraindításában szerepet játszott a Soproni Legáció is. A legáció tagjai idén is szép számban vettek részt a december 27-én, 17 órakor kezdődő szertartáson, melyet rendtársunk, Horváth Imre városplébános celebrált. Évről évre egyre több helyi és környékbeli pincészet borai részesülnek áldásban az esemény állandó helyszínén, a Szentlélek templomban. A soproni legáció tagjai azonban jelenlétükön túl más módon is közreműködnek az ünnepségen.
Hagyománnyá vált, hogy a ceremónia után, a templom udvarán tagjaink forralt borral , teával vendégelik meg a szentmise résztvevőit, mellyel n kitűnő alkalmat teremtenek jó hangulatú beszélgetésekre, a lovagbarátság erősítésére is.
