Hitet tettek Isten és a bor tisztelete mellett
Új lovagrendi tagok Győrből
Ömlő arany napsugár borította be az egész várost. A fény pompája és édes forrósága mosolyt varázsolt az arcokra. A helyiek és a turisták is boldogan járták a csodásan felújított szűk utcákat, tágas tereket, és a hátukon végig futó apró izzadság cseppekkel mit sem törődve ejtőztek a hűs italokat ígérő teraszokon. A szél éppen csak játszadozott a fák őszbe figyelő, de még mindig élénkzöld leveleivel. Valahonnan messziről rezes banda szívet dobbantó muzsikája szűrődött a győri belváros augusztus huszonkilencedikei hangulatába. Szép volt minden,mint egy lágyan megfestett akvarell, amelyen sem a festő, sem a szemlélő nem tudja már elválasztani az eget a földtől, a földet a lélektől. A menet a Rába Hotel büszkeséget sugárzó épülete elől indult el. Amíg a várost bejárta, a Baross út, a megújult Duna-kapu tér, a Széchenyi tér útvonalon telefonnal és fényképezőgéppel hajszál pontosan nyolcezer ötszázhatvannégy felvétel készült róla. Az Európai Borlovagok és az avatásra várók büszkén húzták ki magukat ornátjaikban, és az alkalomhoz illő sötétkéken szűk öltönyökben, kosztümökben.
A győri bencés templom ajtajában az Európai Borlovag Rend Hungária Konzulátusának tagja, barátja, a kedves szavaival mindig célba találó Csóka Gáspár atya állt. Magabiztosság. Megnyugvás. Öröm. Érezte mindenki a sorban, ahogy ellépett mellette. Az atya intett, a borlovagok hagyományaik szerint felsorakoztak a padsorok között, hogy óvják, vigyázzák a rend jelképeit, és bíztató tekintetükkel segítsék azokat, akik patrónusaik segítségével, ajánlásával, és saját akaratukból az Úr kétezer tizenötödik esztendejének augusztusában, a huszonkilencedik napon fogadalmat tesznek majd Isten és a bor tiszteletére.
A marsal széles tekintete és termete utat nyitott a jó akaratnak, pontosságot adott az ünnepnek. Rutz Béla tisztjét oly hagyományok alapján gyakorolja, melyek a középkori Szent György lovagrendhez vezethetők vissza. Ornátja széles lebernyeg, amely az ilyen ünnepségeken befödi a véletlen félrecsúszást, és mögüle minden relikvia a megfelelő időben kerülhet elő. Most is ő irányított.
Az avatók, Jenei József, az insignia átadó Riegler Antal , Tagai István és dr. Sztancs György, a felolvasó dr. Gál Miklós, az imamondó Mugits József, a nyakkendőt és kendőt átnyújtó Mikóczi Tamás, a rend atlaszát átadó Szöllősi Mihály is tudták dolgukat. Csóka Gáspár atya beszéde, melyben Jézus Hegyi beszédét idézte fel, a zsúfolásig megtelt templomban sokáig visszhangzott, a legtöbbek szemébe az igaz hit könnyeit csalva. Ne azért segíts, mert abból hasznod származhat, azért segíts, mert megteheted, ne csak annak segíts, akitől viszonzást várhatsz, annak segíts, akitől semmi viszonzást nem remélhetsz! Bocsáss meg ellenségeidnek, és tudd szeretni őket!
Az európai borlovagok szinte pontosan ezen gondolatok szellemében hozták létre rendjüket. A segítő szándék, az emberek tisztelete vezérel azóta is mindenkit, aki soraikba felvételt nyerhetett. És így volt ez azokkal, akik ezen a szép napon, miután a kard előtt fejet hajtottak, miután ittak a serlegből, elmondták a címermondatot: In honorem Dei, in honorem vini!
A belépők: Heidinger Szilvia, Dr Cipf Csongor, Dr Szalai Péter, Fehér Gábor, Fodor Géza
Szabó László, Tagai Péter, Takács András. Bortanácsos lett: Dr Csák Csaba és Juhász Antal, borbíró
Horváth Ottó. Az Európai Borlovagok Hungária Konzulátusának Győri Legátusa az új tagokkal, akik már viselhették az insigniát és a nyakkendőt, a kendőt együtt vonult ki a templomból. A vastag tölgyfaajtók büszkén tárultak ki előttük, hogy jótékony útjukra engedjék őket a Loyolai Szent Ignácról elnevezett barokk csoda hűs szentélyéből, a perzselő forróságú világra. Oda, ahol szükség van ma is és szükség lesz holnap is az igazi lovagokra!
A menetet a Sáhó László kísérőivel, Bárány Teréziával és Kovács Zsuzsával vezette, a magyar zászlóval. Őket követték Somogyi Róbert a konzulátusi, Horváth Ottó a győri zászlóval. Aztán jött a kopogtató, melynek díszes indái és súlyos faragványai dr. Havasi Dezső erős karjára voltak bízva. A serleg Fábián Györgynél, a kard Pölös Attilánál mutatta a jó menetirányt.
A rend régi és új tagjai ünnepélyes vacsorával pecsételték meg a nap szentségét, ahol ha nem is az avatásnál kóstolt bórból, de Szöllősi Mihály és Juhász Károly rendtársaink boraiból jócskán kóstoltak.
Írásunkhoz a fotókat Széchenyi István készítette.
