Az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusát Dr. Sztancs György prokonzul, Veres János I. legát és Sterlik Rezső borlovag képviselte a rendezvényen. Az Ágoston-rendi klosterneuburgi kolostor Ausztria egyik legjelentősebb kulturális és szellemi központja. Az itt őrzött műkincsek világhírűek, különösen a 12. századi verduni oltár. A várost Nagy Károly alapította egy római castellum romjain. Először 1108-ban említik Neuburg néven. III. Lipót Osztrák őrgróf székvárossá tette, ő alapította az Ágoston-rendi Kolostort. Az ő és később IV. Lipót palotája is itt volt. Hunyadi Mátyás idején, hosszabb ideig volt a magyarok kezén. Nevezetességei: a kolostor, amelynek jelenlegi impozáns barokk épülete XVIII. században épült, a kolostorhoz tartozó templom eredetileg gótikus belső terét barokk stílusúra építették át, híres az egyházművészeti gyűjteménye, könyvtára. A kolostor pincészete a legrégibb és legnagyobb osztrák borpincészet. A város tanintézetei között említésre méltó a Szövetségi Szőlészeti Intézet, itt dolgozott Fritz Zweigelt, aki 1922-ben nemesítette a róla elnevezett Zweigelt borszőlő-fajtát, majd a Blauburger vörösbor-szőlőt.
Már délelőtt 9 órakor az Augustiner teremben gyűltek össze a környező országokból – Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Magyarország – a lovagi küldöttségek.
A tanácskozás jelmondata: A lovagrendi életút nehézsége és szépsége
Senatsconzul Alfréd Rákóczi Tombor Tintera Magister Generalis előadásában kiemelte a lovagok életvitelének jelentőségét, a fejlődés irányát:
Mi mindannyian szabad akaratunkból csatlakoztunk a rendhez és a felvételi kérelmünkben szerződtünk arra, hogy a lovagrend rendjét megtartjuk és vállaltuk a felelősségét annak, hogy együtt jobbá tegyük a lovagrendet és életcélunk az, hogy az igazságot, a jót, és a szépséget lelkesen szolgáljuk.
Az emberi gyengeségek legyőzése, mint az irigység helyett a barátság, tiszteletlenség helyett a szívélyesség, kihasználás helyett nagyvonalúság, bizonytalanság helyett biztonság, a félrevezetés helyett világosság, a hatalom és irgalommentesség helyett bizalom és szolgálatkészség képezik az alapját a lovagi életnek. De fordítva a gyengeségét is adhatja.
A fáradtság kezdődik az önámítással, az alkalmasságnál kialakul a bizalmatlanság, a hatalom keresésével, az eredmények elfelejtésével az árulásig is eljuthatunk a magunk igazolásával. Ezen az úton haladva lehet elhagyni a lovagi szellemiséget és a lovagrend kialakult rendjét.
Csak a lovagi élet szellemiségét és bizalmát élvező rendtársaink és az előttük álló tisztségviselők tudják közösen meghiúsítani azt az állapotot, hogy a lovagrend ide jusson. Amit a következő idézet is bizonyít ”Minden, ami a földön létezik az dicsőségből és bizalomból áll, ha valaki a régi kötelességeket elárulja, az elárulja az újat is”
Ha a negatívumokon úrrá tudunk lenni – még ha közben fájdalmas tanulságokat is szerzünk – juthatunk el a megújulásig, a tisztulásig és ezen keresztül megkezdődhet a lovagi mű rendjének, világos és magasabb szintre való felépítése. Így lehet elérni a lovagi élet útjának a visszatérését az igazsághoz, a jóhoz és a széphez.
Délben, a kolostor éttermében finom ebéd és kiváló borok várták rendtársainkat. Délután 14:30-kor a vezető marsall felállította a menetet, bevonultunk az impozáns templomba, ahol Bernhard Backovsky püspök celebrálta a misét, és bortanácsosok előlépésére is sor került. Az avatási ünnepség után a kolostor pincészetében kiváló borkóstoló zárta az összejövetelt mindenki megelégedésére.
„In honorem dei et in honorem vini.”
Dr. Sztancs György – Veres János
