http://www.equesdevino.eu/
Otto von Habsburg
Az a viharos időszak, amelyet átélünk – amelynek kifejeződése nem csupán a terrorizmus problémája, hanem azok a változások is, amelyek Európában ránk várnak –, ismételten hangsúlyozza az egyén és a közösségek szilárd gyökereinek nagy jelentőségét. Csak a mélyen meggyökerezett fák képesek sikeresen ellenállni a viharnak.
Az ember esetében ez a gyökér a tradíció, vagyis a kapcsolat apáink örökségével, népünk karakterével, hitünkkel, valamint azokkal az elvekkel, amelyek naggyá tettek bennünket.
Az Európai Borlovagrend jelentősége már csak azért is nagy, mert székhelye Burgenlandban található. Ez az a vidék, amely a magyar, osztrák és horvát kultúrát egyesíti, és amely nehéz időket élt át, ám ezeket sikeresen túlélte. A nagyobb Ausztria feladata mindig is az volt, hogy híd legyen a Duna-medence és a német térség között.
Ez a feladat ma is fennáll – sőt, jelenleg még fontosabb –, amikor az Európai Unió bővítése a tét.
Mindenekelőtt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Európa nagysága keresztény kultúrájából ered. Európa nélküle elképzelhetetlen. Történetének nagy mozgalmait szinte mindig a hit motiválta.
Ez ugyanúgy igaz azokra a háborúkra is, amelyek Európát formálták – legyen szó akár a Duna-vidékről, akár Nyugat-Európa harcairól, az úgynevezett mór háborúkról.
Ez utóbbiak a Reconquista, vagyis a felszabadítás révén napjainkban is példaként szolgálnak. Ennek legszebb jelképe Covadonga barlangja – az a kis pont, amelyet a keresztények a mórok rohamával szemben megtartottak. Egész Spanyolország el volt árasztva, és az utolsó keresztény egységek egyedül, mindenkitől elszigetelve álltak ellen azon a hegyvonulaton. Ők döntöttek úgy, hogy Istenbe vetett bizalommal megkezdik azt a szinte elképzelhetetlen visszahódítást, amely végül Spanyolország teljes felszabadításához vezetett.
Burgenlandban szintén megtapasztalták az ellenséges áradatot – legutóbb a mai idősebb generáció életében –, amikor Európa felét megszállták. Burgenland súlyosan szenvedett, de kitartott, és saját földjén élhette meg a felszabadulás szép pillanatait.
Ez azonban csak azért lehetett, mert voltak emberek, akik nem adták fel a reményt, mert Istenben bíztak.
A történelem azonban kötelezettséget is jelent. Európa jövőjével tartozunk mindazoknak a Duna-medencében és azon túl, akik még nem érték el az Európai Unió tagságával járó teljes szabadságot és biztonságot. Mi, akik átéltük az idegen megszállást, tanúi vagyunk annak, hogy ha az ember hű marad az elvekhez, végül sikerrel jár.
A hagyományhoz való hűség nemcsak belső hozzáállásban mutatkozik meg, hanem külső szokásokban is. Aki ismeri Európa történelmét, az tudja, milyen fontos a borkultúránk. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus első csodája a víz borrá változtatása volt – ráadásul édesanyja kérésére. Aki beutazza a kontinenst, tudja, hogy azokon a helyeken, ahol a szőlőművelés a gazdaság alapja, a civilizáció mindig virágzott.
A borkultúra az emberség, a művészet, a szépség és az életöröm kifejeződése.
Ebben az értelemben a lovagság és a bor fogalmának összekapcsolása teljes mértékben indokolt. Mindkettő történelmünk és lényünk része, és ezért számunkra kötelezettség is, hogy e hagyományhoz hűek maradjunk.
Ezt kívánja megőrizni az Európai Borlovagrend. Ezen az úton sikerrel fog járni, és betölti küldetését az egyesülő Európában.
DDr. Otto von Habsburg
Az Európai Borlovagrend fő rendkeresztese